facebookfacebook
hírlevélhírlevél
oneTERMÉKEK
Vissza

A flavonoidok 2.rész

3. Étrendi felvétel és epidemiológiai összefüggések

Kühnau a `70-es években az amerikai lakosság összes polifenolfelvételét az izoflavonoidok kivételével az 5 fő flavonoidcsoportba tartozó vegyületekből 1-1,1 g/nap körüli értékben határozta meg, ebből 115 mg a flavonol és flavon (15). A holland lakosság napi flavonoidfelvétele 23 mg-nak bizonyult, míg Leth és Justesen a dánok felvételetelét 28 mg/nap értéknek találta (10, 1. ábra: a flavonoidok alapszerkezete A flavonoidok a növényi metabolizmusmásodlagos termékei. Számos funkciójuk ismert a növényvilágban: pigmentálás, az UV-fény, a mikroorganizmusok és egyéb növényi kártevők - gombák, rovarok, csigák stb. - elleni védelem. Az élelmiszerként szolgáló növényi anyagokban természetes színezőanyagok, ízkomponensek, antioxidánsok (7, 8, 15). A flavonoidok csak16). A finn lakosság flavonoidfelvétele 55,2 mg/nap (14). Hazai vizsgálatok szerint a magyar gyerekek átlagos flavonoidfelvétele 19,5 ą 26,6 mg/fő érték, míg a felnőttek által elfogyasztott flavonoid mennyisége 18,8 ą 28,9 mg/ fő volt. A számított értékek nagy egyénenkénti változatosságot mutattak, gyerekek esetében a felvétel 0-179,3 mg, felnőtteknél 0,5-309,7 mg között változott (18). 

flavonoidok.jpg''Seven Country Study''-ban a szerzők a 25 éves követéses vizsgálat eredményei alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a flavonoidfelvétel inverz módon összefügg a szív- és érrendszeri betegségekkel összefüggésbe hozható mortalitással (11). A Zutphen (Hollandia) tanulmányban a flavonoidfelvétel inverz összefüggésben volt az ötéves követéses időszakban megjelenő daganatos és koronáriás betegségek számával. A szív- és érrendszeri betegségekből származó mortalitás 50%-kal kisebb volt a legnagyobb flavonoidfelvételű csoportban a legkevesebbet fogyasztókhoz viszonyítva. A flavonoidfelvétel nem befolyásolta a daganatos betegségek morbiditását és mortalitását (10). Egy 1996-ban megjelent finn tanulmányban a nők esetében szignifikáns inverz összefüggés volt kimutatható a flavonoidfelvétel és az összes, valamint a koronáriás szívbetegségekből eredő halálozások tekintetében is. A férfiak esetében ugyanezt a trendet sikerült kimutatni, de csak az összes halálozásra vonatkozóan volt szignifikáns az összefüggés (13).

4. A flavonoidok kémiai-biokémiai tulajdonságai 

A flavonoidok igen széles körű kémiai és biológiai aktivitással rendelkeznek. A részben vagy teljesen bizonyított hatások meglehetősen szerteágazók. Az in vitro, valamint az utóbbi öt évben megsokszorozódott in vivo vizsgálatok alapján a flavonoidok kedvező hatásai a következő biokémiai folyamatok köré csoportosíthatók: 

  1. antioxidáns hatás és/vagy szabadgyök-befogás, 
  2. immunmoduláns és gyulladáscsökkentő hatás - nagy valószínűséggel az arachidonsav-metabolizmus módosításán keresztül, 
  3. asztmaellenes és antiallergén hatás, flavonoidok_sziv_es_errendszer.jpg
  4. más enzimek aktivitásának módosítása, általában gátlása, 
  5. antivirális, antibakteriális hatás, 
  6. ösztrogénaktivitás (izoflavonoidok), 
  7. mutagenezist és karcinogenezist befolyásoló hatás, 
  8. hepatoprotektív hatás, 
  9. véredényrendszer működését, állapotát befolyásoló hatás, vaszkuláris permeabilitás módosítása. 

A fenti tulajdonságok több esetben egymással összefüggnek: a hepatoprotektív hatás a szabadgyökbefogó tulajdonsággal, az antioxidáns hatás sok esetben a xantinoxidáz-gátlással, az asztmaellenes hatás az 5lipoxigenáz-gátlással (2, 5, 16, 20). A fenolos antioxidánsok szabadgyök terminátorként és fémionkelátorként funkcionálhatnak. Hidrogénatomot átadva a szabad gyökök bekapcsolódnak a lipidek és egyéb molekulák oxidációs folyamataiba. A keletkezett átmeneti termék, a fenoxigyök relatíve stabil molekula, ezért az újabb láncreakció iniciációja nehezen következik be. A fenoxigyök más szabad gyökökkel reagálva részt vesz a láncreakció terminációjában. A flavonoidok antioxidáns tulajdonságainak mértéke alapvetően az adott molekula szerkezetétől függ (1, 2, 12). 

Az irodalmi adatok szerint a flavonoidok relatíve nem toxikusak a magasabb rendű állatok és az ember számára, eddig teratogén hatást sem sikerült kimutatni. Az Ames-féle in vitro Salmonella typhimurium short-term mutagenezis tesztben számos flavonoid mutagénnek bizonyult, mikroszomális (S-9) metabolikus aktiváció mellett és annak hiányában is (3, 4). A kvercetin több in vitro short-term kísérletben genotoxikus hatású volt emlős sejtvonalakon. Több kutatócsoport tett kísérletet a flavonoidok in vivo genotoxikus hatásának bizonyítására, de legtöbbjük kevés sikerrel járt. Az ezen a területen munkálkodó kutatók összegzése szerint a flavonoidok antikarcinogén hatása sokkal jelentősebb, mint azok prokarcinogén tulajdonságai, de ez utóbbi sem elhanyagolható. A tisztán növényi étrendetfogyasztó vegetárius egyének esetében az eddig elvégzett vizsgálatok nem mutattak ki negatív hatást a vegyes étrenden élőkhöz viszonyított jelentősen nagyobb flavonoidfelvétellel összefüggésben. Forrás:AntalVali.com