A flavonoidok 2.rész
3. Étrendi felvétel és epidemiológiai összefüggések
Kühnau a `70-es években az amerikai lakosság összes polifenolfelvételét az izoflavonoidok kivételével az 5 fő flavonoidcsoportba tartozó vegyületekből 1-1,1 g/nap körüli értékben határozta meg, ebből 115 mg a flavonol és flavon (15). A holland lakosság napi flavonoidfelvétele 23 mg-nak bizonyult, míg Leth és Justesen a dánok felvételetelét 28 mg/nap értéknek találta (10, 1. ábra: a flavonoidok alapszerkezete A flavonoidok a növényi metabolizmusmásodlagos termékei. Számos funkciójuk ismert a növényvilágban: pigmentálás, az UV-fény, a mikroorganizmusok és egyéb növényi kártevők - gombák, rovarok, csigák stb. - elleni védelem. Az élelmiszerként szolgáló növényi anyagokban természetes színezőanyagok, ízkomponensek, antioxidánsok (7, 8, 15). A flavonoidok csak16). A finn lakosság flavonoidfelvétele 55,2 mg/nap (14). Hazai vizsgálatok szerint a magyar gyerekek átlagos flavonoidfelvétele 19,5 ą 26,6 mg/fő érték, míg a felnőttek által elfogyasztott flavonoid mennyisége 18,8 ą 28,9 mg/ fő volt. A számított értékek nagy egyénenkénti változatosságot mutattak, gyerekek esetében a felvétel 0-179,3 mg, felnőtteknél 0,5-309,7 mg között változott (18).
A ''Seven Country Study''-ban a szerzők a 25 éves követéses vizsgálat eredményei alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a flavonoidfelvétel inverz módon összefügg a szív- és érrendszeri betegségekkel összefüggésbe hozható mortalitással (11). A Zutphen (Hollandia) tanulmányban a flavonoidfelvétel inverz összefüggésben volt az ötéves követéses időszakban megjelenő daganatos és koronáriás betegségek számával. A szív- és érrendszeri betegségekből származó mortalitás 50%-kal kisebb volt a legnagyobb flavonoidfelvételű csoportban a legkevesebbet fogyasztókhoz viszonyítva. A flavonoidfelvétel nem befolyásolta a daganatos betegségek morbiditását és mortalitását (10). Egy 1996-ban megjelent finn tanulmányban a nők esetében szignifikáns inverz összefüggés volt kimutatható a flavonoidfelvétel és az összes, valamint a koronáriás szívbetegségekből eredő halálozások tekintetében is. A férfiak esetében ugyanezt a trendet sikerült kimutatni, de csak az összes halálozásra vonatkozóan volt szignifikáns az összefüggés (13).
4. A flavonoidok kémiai-biokémiai tulajdonságai
A flavonoidok igen széles körű kémiai és biológiai aktivitással rendelkeznek. A részben vagy teljesen bizonyított hatások meglehetősen szerteágazók. Az in vitro, valamint az utóbbi öt évben megsokszorozódott in vivo vizsgálatok alapján a flavonoidok kedvező hatásai a következő biokémiai folyamatok köré csoportosíthatók:
- antioxidáns hatás és/vagy szabadgyök-befogás,
- immunmoduláns és gyulladáscsökkentő hatás - nagy valószínűséggel az arachidonsav-metabolizmus módosításán keresztül,
- asztmaellenes és antiallergén hatás,
- más enzimek aktivitásának módosítása, általában gátlása,
- antivirális, antibakteriális hatás,
- ösztrogénaktivitás (izoflavonoidok),
- mutagenezist és karcinogenezist befolyásoló hatás,
- hepatoprotektív hatás,
- véredényrendszer működését, állapotát befolyásoló hatás, vaszkuláris permeabilitás módosítása.
A fenti tulajdonságok több esetben egymással összefüggnek: a hepatoprotektív hatás a szabadgyökbefogó tulajdonsággal, az antioxidáns hatás sok esetben a xantinoxidáz-gátlással, az asztmaellenes hatás az 5lipoxigenáz-gátlással (2, 5, 16, 20). A fenolos antioxidánsok szabadgyök terminátorként és fémionkelátorként funkcionálhatnak. Hidrogénatomot átadva a szabad gyökök bekapcsolódnak a lipidek és egyéb molekulák oxidációs folyamataiba. A keletkezett átmeneti termék, a fenoxigyök relatíve stabil molekula, ezért az újabb láncreakció iniciációja nehezen következik be. A fenoxigyök más szabad gyökökkel reagálva részt vesz a láncreakció terminációjában. A flavonoidok antioxidáns tulajdonságainak mértéke alapvetően az adott molekula szerkezetétől függ (1, 2, 12).
Az irodalmi adatok szerint a flavonoidok relatíve nem toxikusak a magasabb rendű állatok és az ember számára, eddig teratogén hatást sem sikerült kimutatni. Az Ames-féle in vitro Salmonella typhimurium short-term mutagenezis tesztben számos flavonoid mutagénnek bizonyult, mikroszomális (S-9) metabolikus aktiváció mellett és annak hiányában is (3, 4). A kvercetin több in vitro short-term kísérletben genotoxikus hatású volt emlős sejtvonalakon. Több kutatócsoport tett kísérletet a flavonoidok in vivo genotoxikus hatásának bizonyítására, de legtöbbjük kevés sikerrel járt. Az ezen a területen munkálkodó kutatók összegzése szerint a flavonoidok antikarcinogén hatása sokkal jelentősebb, mint azok prokarcinogén tulajdonságai, de ez utóbbi sem elhanyagolható. A tisztán növényi étrendetfogyasztó vegetárius egyének esetében az eddig elvégzett vizsgálatok nem mutattak ki negatív hatást a vegyes étrenden élőkhöz viszonyított jelentősen nagyobb flavonoidfelvétellel összefüggésben. Forrás:AntalVali.com